Tárgy: Prologue of the end Pént. Május 17, 2024 10:50 pm
Hudson & Abigail
Változás. Alig hallható surranás ahogy a faragott fésű átsiklik a nő tökéletes szőke haján. A tükör most is ugyanazt mutatja mint minden előző nap tette. Kortalannak tűnő porcelán arc, és könnyű ugyanakkor hangsúlyos smink. Szemei körül szürke füstös árnyalat, arcán enyhe pír, és vörös ajkak. Kellemes látvány a szemnek legalábbis, mert szemernyi jó vagy kedves sem lakik a szép máz alatt. Abigail tisztában van vele hogy ki ő pontosan és mire képes ha valamire elszánja magát. Szinte sebezhetetlen a maga nemében, mindössze egyetlen gyengéje van. Az a bizonyos férfi.... Hudson. Újra, és újra a szeme elé vetül a képe. Az izmos, tetőtől talpig férfi képe és nem képes ellenállni neki. Felcsillan a szeme a puszta gondolatra is hiszen imádja kínozni a férfit, és nem mond le róla, pedig ő is nagyon jól tudja hogy veszélyes játékot játszik. Hudon veszélyes és bármikor a nő ellen fordulhat, de még ez is inkább csak egyfajta ajzószer a számára. A vad orosz rulett, hogy ki fog nyerni a végén. Abigail érzi hogy nem teljesen biztos az ő győzelme, de végtére is már mindent elrendezett amit el kell, és bebiztosított mindent. Fel kell készülnie erre is, hiszen okos nő, nem fél semmitől, mégis olykor érez egyfajta nyugtalanságot ami visszhangzik az összes csontjában. Mélyre ássa magát és napokig kínozza. Megfeszülnek az ajkai ahogy erre gondol, és önkéntelenül is a telefonja után nyúl. Mintha telefonálni készülne. Ugyan kit hívhatna? Ki az, aki hívni akar? Hudson. Mindig ez a név. Kezei szinte gépiesen írják meg az üzenetet hogy látni akarja őt, és aztán felkelve az erkélyére lép ki hogy rágyújtson. A kerti fények már égnek, és tudja hogy a férfi jönni fog, hiszen nincsen más választása. Zsarolja és sakkban tartja még egy ideig. Ameddig csak lehet. Képtelen elengedni, őrült rajongással szereti és gyűlöli egyszerre. A hűs szellő megborzolja a haját és összehúzza magán a köntösét ahogy visszalép a szobába és várakozik. Borral és vacsorával amit természetesen nem ő fözött. Hudsont várja, és amikor az megérkezik hozzá, felemeli a fejét. Gyönyörű lehetne mint nő. Mint asszony. Mégis romlott a lelke, ahogy végigméri a vendégét. - Hudson... - öröm téged látni. Jót tett neked a nyaralás, csodásan festessz - mosolyodik el ahogy feláll, és elé sétál. Megérinti és arcon csókolja. Az ajkait sosem csókolta meg. - Szórakoztass egy kicsit. Ha jól dolgozol megjutalmazlak - sóhajt fel érzékien és az asztalhoz inti. Terített asztal várja. - Mesélj valamit. Hol nyaraltál? - kérdezi.
Kezdőlap
